JIØÍ MENZEL:

AZ ÉRTELMES EMBER
GYAKRAN ESIK ABBA A TÉVHITBE,
HOGY AZ ÉRTELMES DOLOG
MINDEN HALANDÓ SZÁMÁRA ÉRTHETÕ
ÉS ELFOGADHATÓ

XXIII.

Ha édesapám nem lett volna lusta, ma zongoramûvész lehetnék. Ez tiszteletlenül hangzik, de sajnos igaz. Áldott jó édesapám lusta volt megbüntetni engem, amiért hanyag vagyok, amiért mindenfajta tanulástól irtózom, amiért ellógom a zongoraórát. Türelmét vesztette, pálcát tört fölöttem, és nem fizette tovább az órákat. Bayer kezdõknek írott kottája végéig sem jutottam el, ma a Boci-boci tarkát is csak üggyel-bajjal pöntyögöm, és irigylem Pepík Abrhámot, akinek édesapja nyilván következetesebb volt az enyémnél.

Megtanulhattam volna tisztességesen angolul, megtanulhattam volna még sok más fontos dolgot, ha édesapám nem lett volna kényelmes demokrata, ha nem ódzkodott volna bármit is rám kényszeríteni. A nádpálcát, bár segíthette volna érveléseiben, a szögön hagyta. Kijelentette, hogy nemtörõdömségem következményeit majd a saját bõrömön fogom megtapasztalni, és igaza lett. Megtapasztaltam õket, de akkor már sajnos késõ volt.

Demokrata édesapám elnézõ és értelmes ember volt. Az értelmes ember gyakran esik abba a tévhitbe, hogy az értelmes dolog minden halandó számára érthetõ és elfogadható. Minden idealista téved, amikor azt hiszi, hogy ami neki nyilvánvaló, az a többieknek is az. Ugyanis a legértelmesebb dolog is felfoghatatlan és gyakran elfogadhatatlan annak, akibe kevés ész szorult, vagy ott se járt, ahol az észt osztották. És vagyunk ilyen tökfejek jó néhányan:

Sûrûn elõfordul, hogy a sokadszor ismételt és hangsúlyozott figyelmeztetést egyszerûen azért eresztjük el a fülünk mellett, mert az engedetlenség abban a percben kényelmesebb, a következménynek pedig nyomát se látni. Mérgezzük a levegõt meg a vizet, rengeteg aljasságot követünk el, amiért egyszer fizetni fogunk, utódainkról nem is beszélve, de nincs az a hatalom, amely a pusztításban megfékezne bennünket.

Szóval, nem tudom…

Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ennek alighanem rossz vége lesz. Elõbb-utóbb egy valódi katasztrófa képében minden bizonnyal elõkerül a nádpálca, hogy megfegyelmezzen bennünket, de elõfordulhat, hogy akkor már szintén késõ lesz.