Esterházy Péter:

(részlet)

… A báty talán olyan, mint anyánk, de mégiscsak férfi, viszont nem béklyózza annyi minden, mint apánkat szegényt. Vagy… vagy átmenet egy zseniális apa és egy zseniális nagybácsi közt, közel van hozzánk, miként az elõbbi, ám nem oly édes link, miként az utóbbi.

De ne kerteljünk: a báty az, aki mindent tud. Ismeri az életet, ismeri a felsõs tanárokat, tudja, kinek mi a heppje, hogy magyarból a memoritere feküdjünk rá, meg Aranyra, számtanból ne legyenek illúzióink, a földdel tesznek egyenlõvé úgyis, hiú minden remény…, tudja a tornatanárról, hogy elhagyta és/vagy megcsalta a felesége, és ez nagyon fontos, mert másképp alig volna elviselhetõ folyamatos megaláztatásunk a gyatrának mondott kelep miatt; egy báty tud tujázni, mintha repülne, úgy száll le a villamosokról, és ismeri a nõket.

Ez nagyon fontos, hogy ismeri a nõket, akikrõl mi még nem tudunk sokat, de azt látjuk bátyánkon, hogy most hantál, ezek azért nem annyira lényegtelenek, ahogy õ beállítja - de ez a hamisság nem baj, nem nagy baj, evvel is csak okosodunk, és szép lassan azért el-eligazodunk.

Aztán õ az, aki midõn nékünk már több napja nem akaródzik fölkelni, és a kérdésekre, miért, udvarias és kitérõ válaszokat adtunk, beállít, a hideg csöndben hozzánk lép, erõvel nyakon ragad, de nem ordít, ahogy ezt várnánk, és olyan komolyan szól hozzánk, mint még soha senki: Ide figyelj! Ide figyelj, marha,* így nem lehet élni. Én is voltam öcs. Egy öcsben több van…

Azt, hogy mi a szeretet, az hál' Istennek sok helyrõl meg fogjuk tudni, tõle azt, mi a szeretet keménysége. Mert a szeretet, ha meleg is vagy melegít: nem pamutgombolyag - és persze mi sem vagyunk: ciccák.

* « Itt eredendõen a "bazmeg" szó szerepel, az egyetemen is így olvastam föl, de a Vigilia-beli elsõ-közlés rávezetett a helyes megoldásra… » (Esterházy)