Tanítás elõtti ima

Reggeli imák

Reggeli ima 1.

Uram, Istenem!
Tiéd az éjszaka, és tiéd a nappal;
kezed muve a hajnali harmatcsepp és a Nap.
Add, hogy ma egész nap jókedvu és tiszta legyek,
a Világosság fia!
Köszönöm, hogy vagy, és hogy megteremtettél engem is.
Légy mindig jó hozzám,
és a te irgalmas szereteted ragyogjon mindig fölöttem!
Óvj meg a buntol a mai napon, tölts el a te Lelkeddel!
Jó akarok lenni, hogy örömöd teljék bennem,
és szeretni akarlak téged, Uram. Ámen.

Reggeli ima – 2.

Már kél a fénynek csillaga: esengve kérjük az Urat,
járjon ma mindenütt velünk, ne rontsa ártás életünk.

Nyelvünket fogja fékre ma: ne szóljon rút perek szava;
szemünket védon óvja meg: a hívságot ne lássa meg!

Lakjék szívünkben tisztaság, távozzék minden doreség;
a testnek dölyfét törje meg étel- s italban hosi fék,

hogy majd a Nap ha távozott, s az óra újra éjt hozott,
lemondásunk szent éneke legyen az Úr dicsérete.

Dicsérjük az örök Atyát, dicsérjük egyszülött Fiát,
s a Lelket, a Vigasztalót, most és örök idokön át! Ámen.

Imák napközben

Tégy a béke eszközévé…

Uram,
tégy a béke eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyulölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bun van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van.

Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek;
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek.

Csak ez a fontos,
mert amikor adunk – kapunk,
amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk – új életre kelünk.

(Assisi Szent Ferenc)

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fure, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszottes az álom,
pehelykönnyu és szinte-szinte semmi
s én erotlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge. (Dsida Jeno)

Tanítás elotti ima

Jöjj el Szentlélek Úristen, igazság és szeretet Lelke,
adj nekünk jó lelket, kedvet, szorgalmat és kitartást
ahhoz a munkához, amelyre meghívtál!
Világosítsd meg értelmünket,
hogy a természetben és az emberi életben
fölfedezzük a Teremto Atya nagy szándékait!
Nevelj és alakíts bennünket,
hogy egész életünkben alkalmasak legyünk
az igazság szolgálatára,
és így kiérdemeljük az örök élet jutalmát
Krisztus, a mi Urunk által! Ámen.

Tanítás utáni ima

Urunk, Jézus Krisztus,
te vagy az Út, amelyen járnunk kell,
az Igazság, amelyet keresve keresünk,
az Élet, amely egyetlen boldogságunk.
Hálát adunk mindenért, amit ma kaptunk toled.
Áldd meg egyházunkat, hazánkat,
szüleinket és tanárainkat!
Segíts továbbra is,
hogy úgy szeressük egymást és minden embert,
ahogy tanítványaidhoz illik!
Add, hogy eredményeink és kudarcaink
egyformán hozzád vezessenek,
Te pedig vezess minket Atyádhoz,
akit veled és általad dicsérünk
most és mindörökké! Ámen.

Önmagammal ha küszködöm...

Nagyon félek, Uram, attól, hogy elveszítelek,
bár tudom, hogy megtalálsz,
kezedben tartasz akkor is,
ha én ezt nem akarom és tiltakozom ellene.

Uram, mit tegyek ezekkel az ellentétekkel?

Könyörgöm, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

Istenem, hálát adok azért, hogy Te velem vagy,
pedig rengeteget kértelek, hogy ne gyere utánam.

Uram, tégy velem valamit,
mert én nem tudom, mit kezdjek magammal.

Miért aggódsz?

Ha minden angyal, a világ minden lángelméje
tanulmányozta volna,
mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben,
miféle szenvedés,
kísértés vagy fájdalmas veszteség,
nem találhattak volna
hozzád illobbet,
mint azt, ami ért.
Isten örök Gondviselése
Kezdettol fogva kigondolta,
hogy ezt a keresztet saját Szívébol
értékes ajándékként neked adja.
Mielott elküldötte volna,
mindentudó szemével megszemlélte,
isteni értelmével átgondolta,
bölcs igazságosságával megvizsgálta,
szereto irgalmával átmelegítette.
Mind a két kezével megmérte,
hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.
Azután megáldotta szent nevével,
fölkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.
Így most egyenesen az égbol jön feléd,
mint Istennek hívása,
s könyörülo szeretetének ajándéka,
hogy egészen önmagaddá légy,
és Istenben megtaláld beteljesülésedet. (Szalézi Szent Ferenc)

Esti ima – 1.

Himnusz

Immár a nap leáldozott, Teremtonk, kérünk tégedet:
légy kegyes, és maradj velünk, orizzed, óvjad népedet.

Álmodjék rólad a szívünk, álmunkban is Te légy velünk,
Téged dicsérjen énekünk, midon új napra ébredünk!

Adj nékünk üdvös életet, szítsd fel a szív fáradt tüzét;
a ránk töro rút éjhomályt világosságod rontsa szét!

Kérünk, mindenható Atyánk, Úr Jézus Krisztus érdemén,
ki Szentlélekkel és Veled uralkodik, s örökre él. Ámen.

Lelkiismeretvizsgálat

• Hálát adok az Úristennek mindazért a jóért, örömért, amiben a nap folyamán részem volt.

• Bocsánatot kérek, ha hibát, bunt követtem el gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással.

Záró imádság

Mennyei Atyám, köszönöm neked a mai napot. Köszönetet mondok mindazokért, akiket mellém állítottál: köszönöm a szüleimet, a testvéreimet, az osztálytársaimat, a tanáraimat. Kérlek, add, hogy úgy tudjam oket elfogadni és szeretni, ahogyan te szeretsz engem: feltétel nélkül.

Kérlek, bocsáss meg mindazért, amivel ma megbántotta­lak, és add nekem Szentlelked erejét, hogy a holnapi napot még inkább tetszésed szerint tudjam eltölteni: Jézus útján járva, mindenütt jót cselekedve! Ámen.

Esti ima – 2.

Urunk, fölséges Isten,
egyedül Te vagy halhatatlan,
és fényességed alkonyt nem ismer.

A mi napunkra éjszaka borul:
maradj velünk irgalmas szereteteddel!

Eléd emelem az elmúlt napot,
amit csak tettem: jót és rosszat is.
A jót Neked köszönöm,
a rosszat szívbol bánni akarom elotted.

Fogadj el, és ismerj magadénak!

(lelkiismeretvizsgálat)

Atyám, a szívem vádol engem,
de Te nagyobb vagy a szívemnél.
Nem mentegetozöm: Te mindent tudsz,
és megbocsátasz nekem, mert Jézus meghalt értem.

Áldd meg általa az egész emberiséget,
és vezesd Országodba!
Viseld gondját minden szükségében
népünknek, hazánknak!
Légy távollévo testvéreinknek oltalmazója,
a megholtaknak pedig adj örök nyugodalmat
Krisztus Urunk által. Ámen.

  Kegyelem

Te soha többé nem leszel nyugodt
s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
mert beléd hullott az Isten vetése,
és azt kitépni nem lehet,
- vagy nem mered,
mert érzed hogy éned jobbik része.

Azt megteheted, hogy soha nem
kapálod,
hogy letaposod a kihajtó ágot,
hogy nem öntözöd,
hogy szinte gyulölöd,
- de Harmat is van,
és akaratlan meglep.

És valahogyan elindul benned
egy gondolat, egy szó, egy jóbarát, egy semmi-
s amit már kezdtél elfeledni
vagy letagadni: duzzad, újra él.
A gyökér,
a mag,
beléd szövodik és szállá fakad
és vakmero kalandra bátorít:
kilépni önmagadból,
az átlagosból,
komolyan venni azt, amit hiszel.
Tulajdonképpen mért nem kezded el?

(Szent-Gály Kata)

Akaszd ide a magányodat
az eloszoba-fogasunkra,
s lépj a szobánkba melegedni,
és felejtsd el magadra venni
ha elmégy.

(Bálint Lea)

ÜGYELJ GONDOLATAIDRA,

mert azok szabják meg

SZAVAID,

ÜGYELJ SZAVAIDRA,

mert azok szabják meg

TETTEID,

ÜGYELJ TETTEIDRE,

mert azok szabják meg

SZOKÁSAID,

ÜGYELJ SZOKÁSAIDRA,

mert azok szabják meg

JELLEMED,

ÜGYELJ JELLEMEDRE,

mert az szabja meg

SORSODAT.

(Frank Otlaw)

Ki és mikor bérmálkozhat?

A tizenegyedikeseknek és a náluk idosebbeknek ebben a tanévben is részesülhetnek a bérmálás szentségében. Bérmál­kozni általában mindenki a saját plébániatemplomában szokott, mi mégis szeretnénk lehetoséget adni arra, hogy aki akarja, az az iskolai közösség keretén belül bérmálkozzék a húsvét-pünkösd idoszakában.

A jelentkezoknek felkészíto foglalkozásokat tartanak majd a hittanárok; ez nem lesz olyan hosszú, mint általában a plébá­niai, hiszen iskolánkban rendszeres hitoktatás folyik. Az egyéb tudnivalókat idoben megtudjátok majd hittanáraitoktól, és kérdéseitekkel is elsosorban hozzájuk forduljatok.

Annak pedig, aki még nem volt elsoáldozó, a hetedik osztályban van rá lehetosége.

Így hát Isten megalkotta a földmuvest...

Isten azt mondta: ,,Kell nekem, aki pirkadat elott felkel, megfeji a teheneket, egész nap dolgozik a földeken, ismét megfeji a teheneket, megvacsorázik, aztán bemegy a városba, és ottmarad éjfélig az iskolaszék ülésén.” - Így tehát Isten megalkotta a földmuvest.

,,Szükségem van valakire, akinek a karja elég eros, hogy megbirkózzék a fiatal bikával, mégis elég lágy, hogy ölében vigye az unokáját. Valaki, aki hívja a disznókat, megfékezi a zabolátlan gépet, éhesen jön haza, várnia kell az ebédre, míg a felesége megvendégeli a látogatóba érkezett vendégeket, és aztán azt mondja a vendégeknek, hogy szívesen látja oket és oszintén így is gondolja.” - Így aztán Isten megalkotta a földmuvest.

Isten mondta: ,,Kell nekem valaki, aki egész éjjel fenn van egy újszülött csikóval és nézi, amint meghal, aztán megtörli a szemét és mondja: »talán jövore«. Kell nekem valaki, aki ki tud faragni egy fejszenyelet a datolyahajtásból, megpatkolja a lovat a kocsikerékdarabbal, aki hámot tud készíteni huzalból, megtölti a zsákokat és sáros cipojét lekaparja. Valaki, aki a tavaszi munkánál és betakarításkor a 40 órás munkahetét már kedd éjfélkor befejezi, és aztán, bár a traktortól fájnak tagjai, hozzátesz még 72 órát.” - Így tehát Isten megalkotta a földmuvest.

Istennek kellett valaki, aki kétszeres sebességgel hajt az úton, hogy a szénát biztonságba tegye az eso közeledtével, és mégis megáll a mezo közepén és rohan segíteni, ha látja szomszédja égo házának elso füstjeit. - Így tehát Isten megalkotta a földmuvest.

Isten mondta: ,,Kell nekem valaki, aki elég eros, hogy a fákat félretolja, felemelje a bálákat, mégis elég gyengéd, hogy megellesse a bárányokat, elválassza a szopós malacot, gondozza a rózsaszín pihéju jércéket, aki megállítja a kaszáját egy óra hosszat, hogy sínbe tegye egy rétipipis törött lábát.”

Olyan valaki kellett, aki mélyen szánt és egyenesen, a sarkot nem vágja le. Valaki, aki vet és gyomlál, etet, tenyészt, tilol, boronál és szánt és ültet, összekötözi a gyapjút, leszuri a tejet, feltölti az önetetot, és a nehéz munkával töltött hetet 5 mérföldes úttal fejezi be, templomba menve. Valaki, aki összeköti a családot a mindenben való osztozás szelíd-eros kötelékével, aki nevet és gondtól sóhajt, és aztán neveto szemmel válaszol a kérdésekre, mikor fia azt mondja, hogy úgy akar élni, mint az Apja.

Így alkotta meg tehát Isten a Földmuvest...

(Wayne McCarty)

Ima a hivatás fölismeréséért

Uram, bölcs gondviseléseddel öröktol fogva minden embernek megszabtad feladatát. Ezt a feladatot keresnünk kell, s te segítesz nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítod számunkra:

• a kor lehetoségeiben és követelményeiben,

• a nép és az egyház szükségében,

• a jóakaratú emberek tanácsában,

• képességeinkben, amelyeket toled kaptunk,

• valamint szívünk hajlamaiban.

Uram, kérlek Téged, áraszd lelkembe világosságodat, hogy mindezekbol fölismerjem az én feladatomat! Hogy úgy szolgáljak Neked, ahogy Te kívánod tolem:

• ha akarod, a család közösségében,

• ha akarod, lemondva a családi élet melegérol,

• ha úgy akarod, a lelkek vezetésével,

• ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával.

Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem, és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, Te tudsz mindent! Te elore látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erot, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul kövessem azt!

A barátságról

– A barátom nem jött vissza a rohamból, Sir. Kérek engedélyt kimenni és megkeresni ot.

– Nem engedélyezem – mondta a tiszt. – Nem akarom, hogy kockáztasd az életedet egy olyan emberért, aki valószínuleg halott.

A katona ennek ellenére kiment, és egy óra múlva maga is halálosan megsebesülve, halott barátjának tetemét cipelve tért vissza. A tiszt dühöngött:

– Mondtam, hogy halott. Most aztán mindkettotöket elveszítettem. Mondd, volt annak valami értelme, hogy kimenj és becipelj egy holttestet?

– Ó, persze, hogy volt, Sir – válaszolta a haldokló. – Amikor megtaláltam, még élt. És azt mondta nekem: „Jack, biztos voltam benne, hogy értem jössz.”

(Anthony De Mello SJ.)

Az önismeret útján

A lelkiismeret világosságáért

Istenem, Te mindent tudsz, engem is jobban ismersz, mint saját magam. Ismered gyöngéimet és hibáimat, harcaimat és elbukásaimat, de tudod azt is, hogy szeretlek, és törekszem a jóra. Tudod, hogy hajlamos vagyok hibáim szépítésére, az önigazolásra és mentegetozésre, de tudod azt is, mennyire szeretnék eljutni hozzád.

Amikor magamat vizsgálom, hogy összeszedhessem hibáimat és feladataimat, mintha mindig sötétben tapogatóznék: csak homályos és bizonytalan képet tudok rajzolni magamról, s elmosódnak általad belém írt jövendo arcom körvonalai is.

Világosíts meg, Uram! Vezess a Hozzád vezeto úton! Taníts meg akaratodra, mutasd meg, hogy elgondolásod szerint itt és most mit kell tennem! Adj erot, hogy gyöngeségeim ellenére is higgyek a Te erodben, és rábízzam magam irányításodra! Rendelkezz velem, Uram, tetszésed szerint! Segíts, hogy huséges gyermeked és tanítványod legyek: egyre világosabban felismerjem és egyre huségesebben kövessem akaratodat.

Árasszon el kegyelmed fénye, hogy mindinkább úgy nézhessem magam, amint Te látsz engem, s úgy láthassalak, ahogyan megmutatkoztál elottünk Fiadban, Jézus Krisztusban. Ámen.

Szempontok a lelkiismeretvizsgálathoz

1) Milyen a kapcsolatom Jézussal? Törekszem-e arra, hogy gondolkodásmódomat és életvitelemet hozzáigazítsam az Övéhez? Figyelek-e arra, mit kér tolem? Részt vettem-e vasárnap szentmisén? Imádkozom-e rendszeresen? Kérem-e reggel az Úristen segítségét, és este hálát adok-e neki, elszámolok-e tetteimmel, leteszem-e terheimet? Káromkodó, trágár beszéddel nem sértettem-e meg Istent? Tisztelem-e az Istennek szentelt személyeket, helyeket, tárgyakat? Féltem-e, szégyelltem-e kimutatni a hitemet? Szoktam-e rendszeresen gyónni? Kerültem-e tudatosan azokat a helyzeteket, alkalmakat, amelyek veszélyeztetik belso fejlodésemet, Isten iránti szeretetemet? Figyeltem-e arra, hogy a pénteki bunbánati napokat böjttel vagy valamilyen jócselekedettel megtartsam? Milyen lelkülettel vettem részt a szentmisén, a bunbánati liturgián, lelkigyakorlaton: komolyan, összeszedetten, vagy csak poénkodtam és zavartam a többieket? Az adventi vagy nagyböjti idoszakot felhasználtam-e komoly lelki töltekezésre? Megvallottam-e hitemet mások elott, és tiszteltem-e mások hitét? Szoktam-e rendszeresen olvasni a Szentírást? Ugyanolyan fontosnak tartom-e hitbeli gyarapodásomat, mint a más tárgyakban való elomenetelemet?

2) Hálás vagyok-e szüleimnek szeretetükért, gondoskodásukért? Tisztelem-e, szeretem-e oket? Könnyítettem-e terheiken szolgálatkészségemmel, legalább apró figyelmességekkel, vagy csak akkor fordultam hozzájuk, amikor valamire szükségem volt? Követelozo voltam-e? Örömmel, szívesen segítettem-e, vagy csak kényszeredetten? Megbántottam-e, felmérgesítettem-e édesapámat vagy édesanyámat? Tudtam-e bocsánatot kérni tolük? Engedelmes voltam-e, vagy visszabeszéltem? Megérto, türelmes vagy goromba voltam-e szüleimmel, amikor azt láttam, hogy fáradtak, idegesek, valami nyomasztja oket? Megbízhatnak-e bennem? Nem akartam-e túlzottan önálló lenni, lerázva szüleim értem való aggódását? Békében éltem-e testvéreimmel, vagy sokat veszekedtünk, és bosszúságot okoztunk szüleinknek? Segítettem-e testvéreimnek a tanulásban és az otthoni munkában? Beteg vagy öreg nagyszüleimet és más rokonaimat meglátogattam-e, felhívtam-e idonként? Felajánlottam-e nekik segítségemet?

3) Komolyan veszem-e a tanulást? Pontosan, megbíz­hatóan végeztem-e a munkámat? Tudtam-e kitartóan tanulni, alaposan megtanulni az unalmas anyagrészeket is, és újrakezdeni az esetleges kudarc után is? Tisztességes eszközökkel próbáltam-e jó eredményt elérni (vagy másolni szoktam a házi feladatot másokéról, és puskázni szoktam)? Hogyan készültem szakkörökre, zeneórára stb.? Nem fecséreltem-e el sok idot a számítógép vagy a tévé elott? Lelkiismeretesen felhasználtam-e minden alkalmat az önképzésre, a tanulásra, hogy minél sokoldalúbb, emberileg minél gazdagabb, értékesebb legyek?

4) Az iskolában felfedeztem-e tanáraimban a segítotársat, vagy ellenségnek tartom oket, akiket nyugodtan idegesíthetek, lenézhetek, kigúnyolhatok, becsmérelhetek? Vállaltam-e valamilyen közmunkát az osztályban? Mennyire vagyok egyenes, jellemes, gerinces ember? Saját érdekeim érvényesítéséért könyököltem, és másokat lenézve törtetettem-e? Kigúnyoltam-e a nálam (tanulásban, sportban, fizikai eroben) gyöngébbeket? Mertem-e bíztató szóval fordulni ahhoz az osztálytársamhoz, akit valami kudarc vagy fájdalom ért? Kárörvendo voltam-e, amikor valaki rossz jegyet kapott? Igyekeztem-e mindenkit megbecsülni? Engedtem-e valami rosszat megtörténni, mert gyáva voltam közbelépni? Meglátogattam-e beteg osztálytársamat?

5) Tudtam-e örömet szerezni másoknak? Elmulasztottam-e jót tenni, segíteni akkor, amikor szükséges lett volna? Lusta voltam megmozdulni, és csak okokat kerestem önzésem alátámasztására? Megköszöntem-e, ha valaki jót tett velem, segített, ha kaptam valamit? Tartottam-e haragot másokkal? Hogyan viselkedtem a túrákon; lehetett-e rám bízni feladatokat? Segítettem-e másoknak, vagy igyekeztem kibújni a közös munka alól? Tiszteltem-e mások tulajdonát, vagy elvettem, ami a másé? Oszinte, becsületes voltam-e, vagy hazudtam, becsaptam valakit? Megrágalmaztam, megszóltam-e valakit? Szoktam-e durván és ocsmányul beszélni? Megbízható vagyok-e ígéreteim teljesítésében? Van-e igazi jó barátom, aki számíthat segítségemre, huségemre minden helyzetben? Szoktuk-e figyelmeztetni egymást hibáinkra? Hogyan használtam fel a szabadidomet? Igényesen választottam-e a kikapcsolódási lehetoségek közül, és mértéktartó voltam-e a szórakozásban? Megválogattam-e szellemi táplálékaimat (tévémusort, filmet, zenét)?

6) Milyen lelkülettel gondolok a lányokra? Udvarias, elozékeny voltam-e velük? Igyekszem-e szép, emberi, személyes kapcsolatot kialakítani lányokkal, vagy csak a külsejük, a testük érdekel? Tudtam-e bocsánatot kérni, ha egy lánnyal szemben tapintatlan voltam? Kerültem-e olvasmányaim megválasztásában a szemérmetlen könyveket, folyóiratokat, web-lapokat? Tiszták voltak-e gondolataim, szavaim, tetteim? Kerültem-e olyan filmek megnézését, amelyekben az emberi test, a testi szerelem bemutatása öncélúan, méltatlanul történik? Meséltem-e ízléstelen vicceket? Tudtam-e uralkodni a bennem felébredo szexuális vágyakon? Igyekszem-e tiszta gondolat- és érzésvilággal készülni a házasságra?

7) Törekszem-e arra, hogy egyre jobban megismerjem Isten elgondolását rólam? Keresem-e Isten akaratát hivatásom tekintetében? Van-e helyes önkritikám? Elfogadom-e a jószándékú figyelmeztetést? Törodöm-e azzal, hogy kifej­lesszem a bennem rejlo értékes adottságokat? Nem vagyok-e öntelt, beképzelt, elbizakodott? Vagy megfordítva: nem uralkodik-e el rajtam a kisebbségi érzés, nem esem-e túl könnyen kétségbe? Óvom-e testi épségemet? Nem okozok-e kárt egészségemben káros élvezetekkel (dohányzás, ital) vagy ételben-italban való mértéktelenséggel? Rendben tartom-e a holmijaimat vagy szemétdombon élek? Nem vagyok-e túlságosan elpuhult, ételben s egyebekben válogatós? Tisztálkodom-e rendszeresen? Öltözködésem, külsom ápolt, gondozott-e?

Gyónás elott

Istenem, Atyám, megrendült szívvel térdelek Eléd és vallom meg Elotted, hogy vétkeztem Ellened. Te képmásodra teremtettél engem és nagy feladatokra hívtál, én pedig megbántással válaszoltam cselekedeteimben, beszédemben, gondolataimban, mulasztásaimmal. A pillanat örömeiért feláldoztam a Te barátságodat. Indulataimnak, gyöngeségeim­nek rabja lettem, felületes, könnyelmu életet éltem. Te szeretetre hívtál engem, bennem pedig annyiszor az önzés gyozött. De most mindezt Eléd akarom helyezni, Uram, és kereszten függo szent Fiadra emelem tekintetem. Üdvözítom és Megváltóm, bocsásd meg buneimet, és irgalmazz nekem! Tisztíts meg, moss meg értem is ontott véreddel, és add, hogy újra szabad lehessek a jóra! A Te segítségeddel képes leszek újra nagylelkuvé válni, áldozatkészen szeretni, és szeretetedrol tanúskodni mások elott. Tiéd akarok lenni, Tiéd akarok maradni, mindörökre. Ámen.

Gyónás után

Uram, Jézus Krisztus, hatalmaddal és jóságoddal megtisztítottál engem. Irgalmadat kértem, s Te nemcsak megbocsátottál nekem, hanem magadhoz is öleltél. Békével és örömmel töltöttél el, hogy erosebb legyek a szeretetben és önzésem, kényelmességem, kétszínuségem leküzdésében. Köszönöm, hogy rám árasztottad kegyelmedet, és tiszta szívvel, új lendülettel ajándékoztál meg. Segíts, kérlek, hogy úgy viselkedjem szüleimmel, testvéreimmel, osztálytársaim­mal szemben, ahogyan azt Te kívánod tolem, mert szüntelenül Téged akarlak követni! Ámen.

Ajánlott könyvek imádság, önismeret témához

Hetényi Varga Károly: Beszélgetés a Mesterrel. Imák és elmélkedések az ifjúság számára, Szent István Társulat, Bp., 1999

Bertolucci, John: Hozzád szólok. Üzenet a fiatalokhoz, Lélek és Élet Alapítvány, Bp., 1995

Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, Szent Gellért Kiadó, Bp., 1999 (9. kiadás)

Halesby, Ole: Személyiségtípusok. Adottságaink és amit velük kezdhetünk, Harmat Kiadó, Bp., 1998

Häring, Bernhard: Örömteli gyónás, Új Ember Kiadó, Bp., 1996

Jálics Ferenc: Tanuljunk imádkozni, Korda, Kecskemét 1995.

Korherr, Josef Edgar: Hogyan tanítsunk imádkozni? Hogyan tanuljunk imádkozni? Jel Kiadó, Bp., 1998

Philippe, Jacques: Ido Istennek. A belso ima útja, Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, Homokkomárom, 1996

Powell, John: Miért félek a szeretettol? A szorongás és a közöny leküzdése, Vigilia Kiadó, Bp., 1997

Powell, John: Miért félek attól, aki vagyok? Szempontok a személyiség fejlodéséhez, Vigilia Kiadó, Bp., 1998

Quoist, Michel: Így élni jó. Elmélkedések az élet muvészetérol – mai keresztényeknek, OMC, Bécs, 1996

Quoist, Michel: Szeress! Dani naplója, Szent István Társulat, Bp., 1999

Trobisch, Walter – Trobisch, Ingrid: Csodálatos érzés? Gondolat- és érzelemvilágunk tisztaságáról, Zámbó László Kiadása, Bp.

Trobisch, Walter: Beteljesületlen vágyakkal együtt élni. A felnotté válás problémáiról mindenkinek, Promag Kft, Bp., 1993

Trobisch, Walter: Szeresd önmagadat is! Önmagunk elfogadása és a búskomorság, Zámbó László Kiadása, Bp., 1994

Trobisch, Walter: Szerettem egy lányt. Bizalmas levelezés, Primo – Evangéliumi Kiadó, Bp.

Wagner, Maurice E.: Vagyok-e valaki? A helyes önértékelés fontossága, Harmat Kiadó, Bp., 1995

Ezeket a könyveket mind megtalálod a diákkönyvtárban, sok más értékes vallási, teológiai könyvvel együtt!