A Budapesti Piarista Gimnázium története
1717-től napjainkig
Pest város tanácsa a török
hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után a piaristákra bízta, és 10.000
forintnyi adományával vetette meg első középfokú iskolájának alapját. 1717.
november 4-én érkezett a városba Demka Sándor (igazgató), Goldberger Lipót
(házfőnök), Puhóczy Márton és Kosticzky András piarista. A várostól egy rozzant
házat kaptak, amely a mai Váci utcai rendháznak a Belvárosi templom szentélyére
néző sarka helyén állott. Demka Sándor igazgató november 5-én, Szent Imre herceg
napján megtartotta a beírást: összesen 155 tanulót jegyzett be a parvisták, a
grammatisták és a szintakszisták osztályába. A tanítást november 7-én kezdték
meg két parányi szobában. A következő évben már megnyílt a poétikai és a
retorikai osztály is. A város 1718-ban megvásárolta az iskola számára a mai
Görög udvar helyén levő, félig kész jezsuita iskolát. A legnagyobb emeleti
helyiséget színháznak rendezték be. 1719. júliusában avatták fel az új színpadot
Puhóczy Márton piarista darabjával. A színi előadások évről évre megismétlődtek
és nem kis mértékben járultak hozzá az iskola népszerűségéhez,
keresettségéhez.
1743-ban a nagyműveltségű
Cörver Elek piarista kezdeményezésére magánjellegű bölcsészeti tanfolyamot
nyitottak, ez 1752-ben nyilvános jellegű lett. A piarista bölcsészeti tanfolyam
1784-ben szűnt meg, amikor a nagyszombati egyetemnek Pestre áthelyezése
következtében fölöslegessé vált. Fennállása alatt 2287 tanuló látogatta. A
bölcsészeti iskola úttörő munkát végzett a modernebb irányú, Leibniz, Wolf és
Newton szellemében művelt filozófia meghonosításával, a matematika, a fizika és
a földrajz tanításával. 1777-ben Benyák Bernát magyar nyelven kezdte előadni a
filozófiát; 1783. augusztus 15-én Szablik István, a kiváló fizikatanár
felbocsátotta hazánkban az első léggömböt az iskola udvaráról.
A gimnáziumi tanítás
kezdetben a jezsuita rendszer szerint folyt, de csakhamar kialakult a piarista
iskola sajátos nevelői és tanulmányi rendje: különös gondot fordítottak a
természettudományos tárgyak és a magyar nyelv tanítására. A gimnázium az első
Ratio Educationis után öt osztályúvá, a második Ratio (1806) után pedig hat
osztályúvá alakult. Az intézet tanárai kitartóan küzdöttek II. József és
utódainak németesítő törekvései ellen. A reformkorban a magyar nyelv és szellem
egyre erősebben érvényesült az iskolában: ezt bizonyítják azok a följelentések,
amelyek 1800-1830 között arról adnak hírt, hogy a pesti piaristák latin helyett
magyarul tanítanak; ugyancsak erről tanúskodnak az 1830 után megjelent
kiadványok, amelyekben a kiválóbb tanulók szépirodalmi zsengéi láttak
napvilágot.
A szabadságharc után,
1850-ben nyílt meg a 7. osztály, s ezzel az iskola főgimnáziummá alakult.
1851-ben itt tartották meg az első érettségi vizsgálatot 143 tanulóval. Az
iskola az önkényuralom alatt is megőrizte magyar szellemét, mert a németesítő
rendelkezésekkel szemben a tanítás egy-két tárgy kivételével magyarul
folyt.
Az 1883: XXX. tc.
értelmében az iskola állami tanterv szerint oktató nyolc osztályos főgimnázium.
Az 1924: XI. tc. besorolása szerint továbbra is gimnázium maradt (nem
reálgimnázium vagy reáliskola), amelyben a latin, a görög és a német mellett
1932-től franciát, 1940-től olaszt, 1945-től angol nyelvet is tanítottak.
Az 1945/46. tanév elején a
gimnázium I. osztálya helyébe a VKM rendelete szerint szervezett új iskolatípus,
az általános iskola 5. osztálya lépett. A következő években az Általános Iskola
már szervezetileg is különvált a gimnáziumtól, mert az 5. és 6. osztály mellé
megszervezték a régi értelembe vett elemi iskolai osztályokat is. Ezzel iskolánk
visszatért eredeti formájához, vagyis az elemi ismeretektől kezdve a
legfelsőbbekig oktatta az ifjúságot.1948-ban a két iskola közös neve Budapesti
Kegyesrendi Kollégium lett. Az 1948- ban bekövetkezett államosítás után két évig
Budapesti V. ker. Állami Ady Endre Általános Gimnázium néven működött (az
általános iskolai rész megszűnt). Az állam és az egyház között 1950. szeptember
7-én aláírt megállapodás értelmében újra rendi vezetés alá került az iskola:
(Budapesti Piarista Általános Gimnázium" néven. A megállapodás négy évfolyamos,
két-két párhuzamos osztállyal rendelkező gimnáziumot engedélyezett 320 tanulóval
és 16 tanárral. Ugyanakkor biztosította az iskola katolikus nevelési szellemét,
az államilag érvényes érettségit és a tanulók továbbtanulását. A tanterv azonos
az érvényben lévő állami gimnáziumok tantervével, ezt egészíti ki órarendszerűen
a vallástan oktatása.
1953 őszétől minisztériumi
rendelkezés következtében a Váci utcai épület az ELTE Bölcsészkarának
használatába került, a Piarista Gimnázium pedig a megszüntetett Sacré Coeur
Intézet VIII. kerületi Mikszáth K. téri épületében kapott helyet (területét
tekintve az a Váci utcai épületnek egyharmada). 1989-től megszűnt a
létszámkorlátozás, és a helyi adottságoknak megfelelően növekedett 10 osztályra
az iskola, ugyanakkor civil tanárokkal bővült a tanári kar is.
Az utolsó 4 évfolyamos osztály 2002-ben érettségizett.
Azóta már csak 6 évfolyamos osztályai vannak az iskolának.